Míg 2003-ban csak egy-két önjelölt - bár tagadhatatlanul tehetséges - dj pattogtatta a lemezjátszótűt, addig a 2004-es és 2005-ös években már az experimentális elektronikus muzsikára heg(y)ezhettük a fülünket. A következő két évben aztán jöttek azok az underground előadók, akik lemezt is árulhattak (volna) a KMI recepcióján: először Bankosék, a Ludditák, no meg Rutkai Bori és a Specko Jedno, míg utánuk egy évvel - kicsit rockosabbra hangolva - a Galapagos és a Mizantrop (no meg megint Rutkai Bori, egy kicsit speckóbb Jednoval).

Az idei zenei kínálat - akár az élő-, akár a bakelitformátumot nézzük - lényegesen sokszínűbb a megelőző évek felhozatalánál. És színvonalasabb is. Márpedig ez az igazán fontos!
A „hazai" kedvencek (Solarcube, Sabazz, Joe, Jahrock) mellett olyan előadók tesznek a kedvünkre, akiknek eddig csak egy, legfeljebb két újvárosi kiruccanását jegyezhettük fel - itt van mindjárt KEN. Vagy olyanok, akiket jobbára csak az éterben hallhattunk - vegyük példának okáért Kanadakáoszt. Ne adj Isten, legfeljebb akkor fülelhettünk rájuk, ha toporogtunk már belépőre várva az A38-asnál - mondjuk egy Esclin Syndo, Realistic Crew, vagy éppen egy The Qualitons koncert előtt. Meg olyanok, akik csak a mi kedvünkért választottak végre nevet - üdvözlünk a klubban, Mantravels!
És ha már itt tartunk - és utaltunk rá -, akkor vegyük górcső alá másként is kínálatot: a trip hoptól a '70-es évek tánczenéjéig, a reggaetől a breakbeatig, a skatól a liquid drum'n'bassig, a kísérleti elektronikától a mantráig minden az utazó közönség testi-lelki frissülésére szolgál. Okosan beosztva, a felhasználható energiatartalékok optimális elosztását szem előtt tartva.