Az ES a borongós-álmodozó trip hop alapokat újraértelmezve lavírozik a new-wave, az indusztriális rock és az elektronika között, hogy egyedülálló koncertjeivel, nehezen feledhető felvételeivel és különleges, már-már kultikus jelenlétével gazdagítsa a hazai könnyűzenei palettát. Jelenleg első nagylemezük, a Sleeping Traveller utolsó simításait végzik.

Aki a fenti információknál többre vágyik, annak íme egy nemrég készült interjú az Esclin Syndo zenekarral:

AHOGY AZT MEGÁLMODTÁK

Fennállásának talán legnagyobb koncertjére készül az Esclin Syndo 2008. május 2-án a Merlinben, olyan előadók társaságában, mint a Beat Dis, Cadik, valamint Chabz és Krizo a Realistic Crew-ból. Készülő albumukról, a Merlin-beli buliról, valamint álmaikról is faggattuk Berger Dalma és Sándor Dani alapítótagokat.

Dalmát énekesnőként az Esclin Syndo mellett már ismerhetjük a Realistic Crew és a Singas Project nevű formációkból is, Dani pedig az elektronikáért és a billentyűkért felelős a bandában. Az öttagú, pécsi gyökerekkel rendelkező zenekar ugyanebben a felállásban a Seen nevű projektet is abszolválja. Névadásuk körülményei szó szerint is álomba illően egyediek, hiszen az „Esclin Syndo” név Csernák Zolinak, a Singas Project billentyűsének jelent meg egy álmában, és így ő lett a zenekar névadója.

SZUB: Hogy alakult ki a jelenlegi felállás, és milyen kapcsolat áll fenn az Esclin Syndo és párhuzamos projektje, a Seen között?
Dalma: Két éve az Esclin Syndo kettévált, és ezen a néven Sándor Dani és én maradtunk, ketten. Nem sokkal később kapcsolatba kerültünk a Seen formációval (Ratkóczi Huba- gitár, Kolozsi Peti - basszus, Somló Dani – dobok) és megállapodtunk, hogy ők csatlakoznak az Esclin Syndo-hoz, mi pedig részt veszünk a Seen életében.
Dani: A Seen-ben, mondhatni, mi Dalmával vagyunk a vendégzenészek, az Esclin-ben pedig a többiek értelmezik újra a mi dalainkat. Úgyhogy a viszony oda-vissza működik, természetesen mindenkinek vannak ötletei és beleszólása a zenekar működésébe.

SZUB: Az Esclin Syndo-ban kinek mennyi szava van a zeneszerzésnél? Hogy zajlik a stúdiómunka, hogyan születnek a dalok?
Dani: Dalma és én teljesen steril körülmények között állunk neki a dalírásnak. Szinte csak gépeket, meg Dalma hangját használjuk a komponálásnál, aztán az így elkészült zenei vázlatokat megkapja a zenekar, és így áll össze maga a produkció.
Dalma: Én egyre inkább azt érzem azonban, hogy forrunk össze, és már közösen születik a legtöbb új dal – a második lemezünkön szerintem teljes lesz a munkamegosztás.

SZUB: Milyen űrt tölt be a hazai zenei életben az Esclin Syndo?
Dalma: Ezt neked kell tudni, te vagy a zenei újságíró! (nevet) Neked mi a véleményed?
Dani: Nekem nem nagyon jut eszembe más, hasonlóan borongós, de alapvetően pop-hangulatú zene itthonról. Az Esclin-nel alapvetően pop dalokat játszunk, csak lehangolóakat. De nem dimenzionálnám túl ezt a kérdést.

SZUB: Most készül az albumotok. Mi a koncepciója, és mik az albumhoz fűződő remények? Hol lehet majd hozzájutni?
Dalma: Szeptemberben jelenik meg Invisible Line címmel egy grandiózus lemezbemutató koncert keretében, reményeink szerint az A38-on. Elektronikus úton (honlapunk, dalok.hu, Last.fm) és fizikai formában is beszerezhető lesz!
Dani: Igen, az biztos, hogy lesz magyar kiadója is, valamint, hogy a fizikai formátumhoz is ragaszkodunk a letöltögetés mellett. Még sok minden alakulóban van, például elég erősen érdeklődik egy amerikai kiadó is irántunk… de ez a jövő zenéje.

SZUB: A pénteki show akkor nem lemezbemutató lesz? Készültök valamilyen különlegességgel? Mennyire fontos például a vizuál és a színpadi show a koncerteken?
Dalma: Szerintem minden koncertünk az egyre bővülő lemezanyagunk bemutatása! (nevet) A Merlin-beli bulink azért lesz különleges, mert stílusban „testvér” produkciókat hívtunk meg, illetve a Kiégő Izzók nevű formációt vetíteni. És most először fog elhangozni az új dal, a Before Storm.
Dani: Én úgy hívom, hogy ez amolyan „lemezmutogató” koncert (nevet). Mert lemez ugyan fizikailag még nincsen, de az egész anyagot elejétől a végéig eljátszuk róla. Ráadásul a pénteken debütáló vetítő-csapatunk is igazán komoly műsorral készül, ami teljes egészében a zenénkre van komponálva, tehát nem egy ad hoc-jellegű dolog lesz. Szerintünk, ha így kicsit teátrálisabbra vesszük a színpadi megjelenést, az illik is a zenénkhez, ezért várhatóan ez innentől állandó jellegű lesz.

SZUB: Mi a zenekart övező legnagyobb félreértés, illetve mivel a legnehezebb megküzdenetek a magyar zeneiparban? Mi a helyzet például a beskatulyázással?
Dalma: A Webcsatornás túlfűtött fórum-viták ellenére nem vagyok se fiú, se NDK úszónő, sem német Jürg! (nevet) És nem vagyok Falusi Mariann sem, sőt rokonságban sem állok vele… Illetve az is tévedés, hogy Huba maori ősökkel rendelkezne – ő egy tősgyökeres budakeszi fiú! Emellett Sándor Dani sem férjem, sem testvérem – amúgy van egy ikrem, ő a DJ Bergi. Komolyra fordítva a szót: az Esclin Syndo egy nagyon nehezen kategorizálható formáció, az emberek pedig szeretik az egyszerű, átlátható skatulyákat. Van, aki nem tudja megemészteni, hogy mi öten annyira különböző világokból jöttünk, más-más személyiségünk, múltunk, ízlésünk van… De aki hall minket, az érezni fogja az egységet, és ez a lényeg!
Dani: Én nem tudom, hogy milyen téveszmék keringenek rólunk. Úgy veszem észre, hogy egyre többen ismerik a zenekart, mind a szakma, mind a közönség berkeiben, és így egyre többen tudják, hogy mit is csinálunk. Ami a beskatulyázást illeti, ha a „Best of Trip Hop” bulira gondolsz, nem hiszem például, hogy mi trip hopot játszunk, de ez egy olyan elnevezés, amiről mindenki tudja, hogy mit takar. Ezt hallván az ember kap egy képet a zenénkről, ami a hangulat szempontjából nagyjából stimmel és segít belőni, hogy miről is van szó. De nem szeretném ennyire leszűkíteni a zenénket, először is azért, mert 1995 óta már azok a zenekarok sem játszanak trip hopot, akik előtte igen, másrészt pedig mi sem maradunk ennek a műfajnak a korlátain belül. Vannak négynegyedes, táncolós számok és kemény gitárszólók is, amik például nem jellemzők a trip hop-ra.



SZUB: Mi a legjobb élmény, amit az együttessel éltetek át?
Dalma: A tavalyi Sziget-koncertünk fergeteges élmény volt, hiszen a szakadó eső ellenére nagyon sokan eljöttek meghallgatni minket! És nem csak azért, mert a közelben volt egy vegetáriánus kifőzde. (nevet.) Idén viszont fedett terepen az A38 Színpadon fogunk fellépni!
Dani: Másik nagy közös élményünk, ahol mind az öten ott voltunk, mintegy csapatként és nagyon élveztük, az szintén a tavalyi Szigeten, a Tool koncert volt. Egyébként érdekes, hogy szinte egyikünk sem azt a fajta zenét hallgatja leginkább, amit játszunk. Nekem személyesen nagy élmény volt tavaly nyáron a Kultiplexben a Locust koncertje is, ami olyan szintű elvetemült breakcore darálás, hogy ahhoz aztán végképp semmi közünk, de nekem a koncerten nagyon bejött.

SZUB: Jó pár együttest említetek inspirációként. Mi a legnagyobb álom, kivel dolgoznátok együtt?
Dalma: A magam részéről lenne egy-két listám, de ha azt nézem, kik azok a művészek, akiket mind az öten imádunk, akkor a Tool-t és a Nine Inch Nails-t mondanám!
Dani: Volt egy közös álmodozásunk a bandával, hogy az Esclin Syndo-nak a Portishead-del, a Seen-nek pedig a The Mars Volta-val kellene turnéznia (mosolyog). Egyébként, volt egy felkérésünk, amikor a Massive Attack legutóbb Budapesten lépett fel, hogy legyünk mi az előzenekaruk. Aztán sajnos a Massive Attack közölte, hogy egyik turnéállomásán sincs előzenekar, így Budapesten sem. De mielőtt ez kiderült, a szervező telefonhívását egyhetes eufória követte…

SZUB: Merre tovább? Elsődleges-e számotokra, hogy külföldön is szerencsét próbáljatok?
Dani: Magyarországon szinte az összes szóba jöhető kiadóval felvettük a kapcsolatot, különösen azokkal, akik ilyen műfajú zenével foglalkoznak. Az is nagyon fontos, hogy több év után újra van a bandának menedzsere, ez pedig beindította a dolgokat.
Dalma: A jövő héten videóklippet forgatunk, illetve folyamatosan tárgyalgatunk angol és amerikai kiadókkal… És épp most pályáztuk meg a PANKKK-ot is. Júniusban pedig megjelenik az első maxink, a koncert-kedvenc Folklore című számból – ehhez a klippet a már említett Kiégő Izzók csapata készíti majd. Azután irány a Petőfi Rádió és az MTV Hungary! A külföld pedig igen, nagyon fontos, hiszen még fiatalok és szépek vagyunk, és ezért mindent ki akarunk próbálni. Majd ha öregek leszünk, akkor nem ugrálunk annyit. (nevet)

(Fotó: Rádóczy Bálint)