Az 5. nap illúziója
3 érv amellett, hogy 4 átszállónap sem nem kevesebb, sem nem rosszabb, mint 5, sőt!
1. Amikor az első
járatokat útjukra indítottuk, azért döntöttünk az ötnapos
utazás-restizés mellett, mert úgy véltük: ennyit relatíve frissen végig
tud száguldani velünk a peronok népe. Ám az azóta eltelt hosszú évek
tapasztalata azt mutatja... Úr Isten! Az Éjszakai átszállóval
kapcsolatban már ilyen szófordulatokat lehet használni, hogy "hosszú
évek tapasztalata"... Hihetetlen... Na mindegy. Majd túlteszem magam
rajta. Szóval az átszállással tarkított hosszú évek tapasztalata azt
mutatja, hogy az ötből az egyik - konkrétan a negyedik - nap mindig
üresjárat. Vagy inkább valamiféle garázsjárat: az Üzemigazgatóság
dolgozói zötykölődnek csak rajta kimerülten, bambán, miközben az utasok
sehol. Pontosabban: az utasok otthon meditálnak, szunyókálnak, ezt
csinálnak, azt csinálnak - lényegében próbálnak feltöltődni az év utolsó
átszállónapjára, amit ki nem hagynának. Az első átszállásra - amit
természetesen ugyancsak ki nem hagynának - mindig nagy lendülettel
érkeznek, a következő két napot lelkesen, becsülettel, bár egyre merülő
generátorral végigutazzák, mígnem a negyedik hajnalán úgy érzik,
teljesen elfogyott a kraft. Ám ha az a negyedik nap egyben az utolsó is,
amit - mint említettem - ki nem hagynának?! Bizony-bizony: egy ötnapos
ÉÁ ugyanúgy csak négy aktív átszállást foglal magába, mint egy
négynapos.
2. Térjünk vissza oda, hogy "az Üzemigazgatóság dolgozói zötykölődnek [...] kimerülten, bambán"! Ez fokozottan igaz a pályakarbantartó kollégákra - pontosabban igaz volt egészen addig, amíg be nem vezettük a fizetett szabadnap (vagyis inkább szabadéjszaka) intézményét. No de, ha az öt éjszakából az egyik fizetett, ám szabad, akkor hol marad a költséghatékonyság?! Idén nincs szabadéjszaka, nincs ÉÁ-dolgozók érdekvédelme! Négy nap megfeszített munka van - és ezáltal több pénz az utazóközönség igényeinek kielégítésére!
3. Legkésőbb a rendszerváltás óta még a restiben is közhelynek számít, hogy M. Karcsi bácsi tévedett, mert a mennyiség sem előbb, sem utóbb nem csap át minőségbe. A napi három-négy járat mindig pontosabb, megbízhatóbb, komfortosabb, ha csak egymásután négyszer állítjuk pályára, mintha ötször tennénk ugyanezt. "Hosszú évek tapasztalata..." Ez komolyan be... Szóval szinte hihetetlen, na.
2. Térjünk vissza oda, hogy "az Üzemigazgatóság dolgozói zötykölődnek [...] kimerülten, bambán"! Ez fokozottan igaz a pályakarbantartó kollégákra - pontosabban igaz volt egészen addig, amíg be nem vezettük a fizetett szabadnap (vagyis inkább szabadéjszaka) intézményét. No de, ha az öt éjszakából az egyik fizetett, ám szabad, akkor hol marad a költséghatékonyság?! Idén nincs szabadéjszaka, nincs ÉÁ-dolgozók érdekvédelme! Négy nap megfeszített munka van - és ezáltal több pénz az utazóközönség igényeinek kielégítésére!
3. Legkésőbb a rendszerváltás óta még a restiben is közhelynek számít, hogy M. Karcsi bácsi tévedett, mert a mennyiség sem előbb, sem utóbb nem csap át minőségbe. A napi három-négy járat mindig pontosabb, megbízhatóbb, komfortosabb, ha csak egymásután négyszer állítjuk pályára, mintha ötször tennénk ugyanezt. "Hosszú évek tapasztalata..." Ez komolyan be... Szóval szinte hihetetlen, na.
visszapillantó
